Barátság és ellenségesség a munkahelyen

Stressz, öröm, együttműködés, ellenségesség a munkahelyen. Ossza meg velünk tapasztalatait, hogyan lehet nehéz kollégákkal együttműködni, vagy hogyan lehet örömöt vinni a mindennapi munkavégzésbe?

8 hozzászólás

  • Gellért szerint:

    Tapasztalatom szerint a munkahelyi légkör nagyon erősen emberfüggő – legalábbis azonos szinten levő kollegák között. Aki a munkahelyünk barátunkká válik, az az életben is az lett volna, és fordítva. Ugyanakkor a vezető-beosztott között a vezetői tudás, akarat, profizmus a döntő, hiszen az „erő”, az irányítás, a „hatalom” az ő kezében van…

  • Léder László szerint:

    Gellért hozzászolásához, ami nagyon emberi és ezért nagyon szimpatikus, eszembe jutott az az eset, amikor jó barátok beajánlják egymást egy munkahelyre, majd a munkahelyen 20 éves töretlen barátságuk pár hónap alatt szétesik….sajnos a történet nem kitalált, vagyis a munkahely közösség lehetőség, de egyben rizikó faktor is az emberi kapcsolatokban.A munkahelyen olyan szerepeket kell betöltenünk, amik nem biztos, hogy összhangba hozhatók a magánéleti szerepekkel. Vagyis ha a jó barátom lógós, és nincs igaza a konfliktushelyzetekben, esetleg a csapatomból egy -két jó emberem miatta elmegy a cégtől, akkor vajon mit lehet csinálni? A munkahelyen kívül lehet a világ legjobb barátja, önzetlen, megértő, de mint kollega kiderülhet, hogy semmiben sem egyezünk…Gellért másik felvetése is életszerű, vagyis a főnök-beosztott kapcsolatban kialakuló barátság is fontos kérdés. Sajnos általában nem sül jól el, ha a főnöknek valamelyik beosztottja egyben a barátja is…de természetesen vannak kivételek is.

  • Hetyei Lajos szerint:

    Az én véleményem is az, hogy jobb a barátságot külön választani. Személyesen én azt gondolom, hogy mindenkivel jó viszonyt ápolok, de én például nem megyek el közösen bulizni a kollégákkal és ez nem azért van mert nem kedvelem őket, csak nekem a buli az magánélet.
    Céges rendezvényeken sem engedem el annyira magam mint a magánéletemben, lehet, hogy konzervatív de én úgy gondolom, hogy még egy ilyen eseményen is “dolgozom”. Persze ahogy Laci mondta vannak kivételek, kollégám teljesen másképpen kezeli és működik. Ő is vezető mint jómagam, de valahogy neki más, jobb a személyisége is…Lehet, hogy neki van igaza, de én nem tudom ezt másképpen kezelni, de majd igyekszem lazulni:)

  • Angi szerint:

    Sziasztok,

    a témához hozzászolásom nekem is lenne;

    én középvezető voltam egy multinál és nem nagyon jártam el a többiekkel privát időben, nem vagyok egy bowlingozos vitorlázos tipus de a vége az lett, hogy kb. kiestem a csapatból.
    Ma már másképpen csinálnám. Üdv

  • Léder László szerint:

    Sziasztok,

    már fáradt vagyok, ezért lehet hogy túl lírai leszek, de azt mondják: ” ha nem akarsz bemenni a tengerbe, megállhatsz tőle 20 centire is, meg másfél kilométerre is” csak onnan nem látsz semmit.

  • Hetyei Lajos szerint:

    Köszönjük a lírai hozzászólást :-), nagyon szép és tanulságos.
    Én is fáradt vagyok, ezért csak annyit, hogy jelenleg közelről nézem a tengert, de még nem mentem bele, de azért arra már volt példa, hogy bokáig benne voltam!
    Bowling, bár én sem vagyok az a nagy gurítós… de ahogy írtam korábban is igyekszem…..

  • salizsuzska szerint:

    Sajnos az élet produkál olyan helyzeteket amikor az ember a munkahelyén találja meg a barátját vagy a barátnőjét.Ennek biztos az is lehet az oka,hogy az ember több szűrön megy keresztül mielőtt bekerül egy céghez alkalmazásba.Több éves tapasztalatom az,hogy a fönökből is lehet igazi barát,de ez ember függő.Hétvégi magán jellegü céges bulikra elszoktam menni ha időm engedi és soha nem volt problémám ebből, napi munkámat nem befolyásolta és nem éltem vissza azzal helyzettel se,hogy a fönökömmel hétvégén egy buliban voltunk.

  • laci szerint:

    A vezető feladata, hogy érezze mit kíván tőle a csapat, ha menni kell, akkor menni kell, ez is vezetői készség, akár bulizni is, attól még maradhat az ember önmaga. Persze ha a vezető személyisége olyan, hogy hitelesen nem tud részt venni, csak görcsöl, akkor jobb a békesség, de aki embereket akar vezetni, az ne legyen szívbajos 🙂
    Más kérdés, hogy a bulin is viselkedhet valaki úgy, hogy a vezetői tisztelet nem szűnik meg és úgy is, hogy tényleg jobb lett volna ha otthon marad, de ha vezetőkről beszélünk, ezt a tudást valahogy minimumnak gondolom….

Szóljon hozzá most!