Ünneplés vagy rombolás? Szeretet versus érzelmi marketing.

A karácsonyi ünnep sok szempontból „hátrányos helyzetű”

„…A legjobb karácsonyi ünnepünk az volt, amikor mindenki haza mehetett a csúcsforgalom előtt…” hangzik egy két gyermekes középvezető hölgy sommás véleménye… Mások „megható céges karácsonyi ünnepségekre emlékeznek…”. Ahány ház annyi szokás, de úgy tűnik, hogy a jó szándék kevés ahhoz, hogy ünnepi hangulatot teremtsünk.

Az ünnepek között is, a karácsonyi ünnep sok szempontból „hátrányos helyzetű”. Egyrészt az év legvégére esik, amikor a legtöbben az átlagosnál is fáradtabbak vagyunk, másrészt nagyon komoly tudatalatti elvárásokat generál. A karácsony éppen azt jelképezi, amiből a nyugati civilizációnkban évről évre kevesebb van: a családot, a védettséget, a valódi, érzelmi marketingtől mentes emberi szeretetet. Nem véletlen, hogy a Karácsony szembesítő üzenetét, sokan nehezen viseljük el. A karácsonyi depressziós hullám civilizációs jelenséggé vált. Mit tegyünk hát, ha a cégünket nem az összetartás, a szeretet, és a megértés légköre jellemzi az év többi napján? Beszéljünk egy fél órát mégis a szeretetről, vagy inkább üssük el humorral a rövid céges együttlétet? Nehéz tanácsot adni, amit mondhatunk, hogy ne becsüljük alá a karácsonyi ünnep lélektani jelentőségét, és gondoljunk arra, hogy minden ünnep igazi lehetőség. Rombolhatunk és építhetünk is. Mint a világon minden nagy dolog, a saját magunkkal való őszinte szembenézéssel kezdődik. Nem adhatod oda ami nincs benned.

Ossza meg véleményét, tapasztalatát blogunkban!

­