esettanulmány
A helyszín egy vidéki nagyvárosban működő, külföldi tulajdonú termelő üzem ipari csarnoka. A belépőt halkan és finoman működő berendezések, nyugodt tekintetű szakemberek, jól szervezett folyamatok hangulata fogadja. Az ügyvezető büszkén mutatja az üzem legújabb, pár napja érkezett precíziós megmunkáló gépét, egy igazi „cutting edge technológia” prototípust, a világ ipari élvonalából. A pilótafülke összetettségű monitor adatainak megtekintése után valamilyen oknál fogva, az ügyvezető arca először értetlen kifejezést mutat, majd határozottan elsötétül. A tekintetével a termelési vonal vezetőjét, az üzem főmérnökét keresi, aki összeszokott csapatjátékosként alig egy perc elteltével megjelenik a gépsornál. Az ügyvezető hangjában bizonytalansággal a kijelző adataira mutat és megkérdezi, hogy ki változtatta meg az előző eset beállított paramétereket. A főmérnök ugyancsak értetlen arcot vág, majd közös gondolkodásba kezdenek. Lassan derül ki, hogy az ügyvezető előző este megkérte a főmérnököt a paraméterek átállítására, amit a főmérnök elfelejtett megtenni, de hazafelé az autóban eszébe jutott és felhívta az műszakvezetőt, hogy állítsa be a megfelelő paramétereket. Mint kiderült, a termelési vezető is elfeledkezett az átállításról, majd a reggeli műszakátvételkor a főmérnök ismét elfelejtett ellenőrizni az új gépsor beállítását. Vagyis a gép az esti rossz beállítással üzemelt, amit senki sem állított át.
„Ennyi elfelejtés három év alatt nem történt összesen” mondja már az irodában a cég ügyvezetője…a legjobb embereimről van szó, akikben vakon bízok…
Vajon mi lehet a jelenség magyarázata? Az ügyvezető, a tanácsadó javaslatára leült az érintett vezetőkkel a helyzet átbeszélésére. A beszélgetés érdekes lélektani jelenségre mutatott rá: a vezetők, akik maguk sem értették feledékenységük okát lassan közösen megfogalmazták, hogy ők a már üzemelő négy gépsorra koncentráltak, az új gépsort még próba idő alatt működőnek tekintették, annak ellenére, hogy az új berendezés műszaki átvétele és termelésbe történő integrálása megtörtént, a gépsor éles üzemben már megrendelésre alkatrészeket gyártott…Az is világossá vált, hogy a főmérnököt és helyettesét az új gépsor kiválasztásába és megvásárlásába nem vonták be, a beszerzés a külföldön székelő anyavállalat termelési igazgatójának döntése volt. A főmérnök a gépsor megvételét a tanácsadó kérdésére „hasznosnak, de talán korainak” nevezte. A beszélgetés eredményeképpen tehát kirajzolódott, hogy a gépsor a műszaki átvétel ellenére a vele dolgozó munkatársak számára még nem érkezett meg… Egy későbbi találkozás alkalmával az ügyvezető már jókedvűen mesélte, hogy a tanácsadó távozását követő héten az éjszaki takarítók vezetőjével kellett a vezetőnek még egyszer ugyanezt a beszélgetést elvégeznie, mivel az első héten egyszerűen elfelejtették takarítani a gépet…